Demkó Attila: Most már mindennél nyilvánvalóbb – 4 éven át soha senki által meg nem választott emberek vezették az USA-t

Május végén jelent meg Jake Tapper, a CNN egyik vezető újságírója társszerzőségében az Original Sin (eredendő bűn) című könyv Joe Biden elnökségéről – pontosabban arról, hogyan „titkolták el” az amerikai elnök állapotát. Persze nem a sajtó, nem a nagy lapok, a The New York Times, a The Washington Post meg a nagy televízió- és rádiócsatornák, mint maga a CNN vagy az NPR, hanem Biden környezete: egy a valóságtól elszakadt, egoista öregúr volt ő a saját köre szolgálatában. „Egy részét láttuk, de nem tudtuk, mennyire rossz a helyzet” – idézi Tappert az amerikai közszolgálati rádiónak számító, a gyakorlatban szinte kizárólag progresszív véleményeket megjelenítő NPR weboldala. 

Bidennek elnöki időszakában naponta négy-hat jó órája volt, sokszor már délután elvonult pihenni, kabinetjének egyes fontos tagjaival hónapokig nem találkozott. Kognitív hanyatlása már a 2020-as választás előtt is tapasztalható volt. Elnöksége idején nem ismert fel hozzá közelálló személyeket, nem emlékezett fia halálának időpontjára sem. Magyarul: teljesen alkalmatlan volt a feladatára. Valójában négy éven át egy szűk stáb alkotott egy kollektív elnökséget. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: soha senki által meg nem választott emberek vezették a világ legnagyobb hatalmát. Olyan emberek, akiknek a nevét Jill és Hunter Biden kivételével csak most ismeri meg a nagyvilág. Kicsoda Annie Tomasini vagy éppen Anthony Bernal? Utóbbiról még azt sem tudjuk, hogy 1972-ben vagy 1973-ban született. Tomasini, Bernal, néhány hasonló szürke eminenciás és persze a családtagok úgy uralkodtak, ahogy az abszolút monarchiákban, a nyugati sajtó progresszív felének kritikája nélkül. 

A progresszív sajtó álságosan csodálkozik rá a könyvre. Aki most fedezi fel, hogy Joe Biden már jó néhány éve egy szellemi képességeiben korlátozott ember, az nem ebben a világban élt. Ezt mindenki tudta, aki csak marginálisan is foglalkozik az Egyesült Államokkal. Nem most, hanem már a 2020-as kampány előtt. Az pedig ki van zárva, hogy akik napi szinten ezzel a témával foglalkoztak, ne lettek volna tisztában a valós képpel. Tapper magyarázza bizonyítványt, hogy milyen megfélemlítő tud lenni a Fehér Ház, és hogy milyen jól rejtegették a valóságot a Biden-stáb tagjai, de nem erről van szó. 

A progresszív sajtó egyszerűen nem végezte a feladatát, méghozzá tudatosan. Mert amit tesz, az politizálás egy ideológia, egy világnézet szolgálatában, nem újságírás. Nem függetlenek, hanem hívők. Itt-ott van egy lap, amely megjelenít mást is, de a legnagyobb véleményformálók egy irányba húznak: Amerikában a The New York Times, a The Washington Post, a CNN, az NPR, Európában a BBC többek között. Ezek az egykor valóban komoly sajtótermékek ma önmaguk karikatúrái. Csak akkor hozták le a valóságot döbbenetet színlelve, amikor Joe Biden levételéről döntöttek a Demokrata Párt vezetői. Nincs összefonódás, ugye? Gondoljunk bele, ha Donald Trump van hasonló állapotban négy éven át, mivel lettek volna tele ezek a sajtótermékek nap mint nap? Persze Biden állapotának éveken át tartó elhallgatásában nincs semmi új. Az USA-ban az iraki háború támogatása kapcsán már nagyon eljátszotta a hitelét az egykor liberális, ma progresszív sajtó. Akkor kritikátlanul kiszolgálta a háborús gépezetet, most pedig nem akart ártani „a szent ügynek”, Trump megállításának. 

Valójában persze leginkább a „szent ügyüknek” ártottak, hiszen így Bident csak az utolsó pillanatban sikerült visszalépésre kényszeríteni. Ez Joe Biden valódi öröksége. Az, hogy a nyugati világ vezető hírforrásainak mély korrumpáltsága mindenki számára nyilvánvalóvá lett. Ők maguk itt az „eredendő bűn”, nem a Jill Biden-féle politbüró.

A szerző az NKE John Lukacs Intézetének programvezetője 

(Nyitókép: Roberto Schmidt / AFP)